1. rész-A Döntés

*Másnap*
*Jade szemszöge*

Sötét volt...Futottam valaki üldözött..de megmenekültem,anya hangját hallottam.
Ő volt az,de amikor megfordultam...
Valaki ráncigált...
-Hahóó!!-mondta Hope -Jade ébredj mindjárt itt lesznek a hivatalból..
-Francba!-mondtam majd kómásan a fürdő felé vettem az irányt.
-Biztos mindent összepakoltál?-kérdezte hadarva
Bólintottam...
Mióta anyáék nincsenek Hope próbál anya helyébe lépni..már kicsit zavar, mert anyát nem lehet helyettesíteni..
Viszont tudom,hogy csak jót akar nekem.
Azért szeretem,hogy mindig mellettem áll és vigyáz rám.
Lezuhanyoztam ..kiengedtem a hajam és hagytam ,hogy a vállamra omoljon.

Felvettem egy sortot és egy kötött hálós felsőt,gyorsan felhúztam a converse cipőmet és a bőröndjeimmel indultam a földszintre..
Minden olyan üres volt a bútorokat eladtuk és a másik felét pedig a hivatalon keresztül vitték el..
Az a pénzt 18 éves korunkban kapjuk meg.
Gondolatmenetemet Hope sírása állította meg.Odamentem hozzá és megsimítottam a hátát.

-Héé..nyugi minden rendben lesz!-eléggé hihetően mondtam viszont tudtam ,hogy ez nem ilyen egyszerű..
-Hiányozni fog a ház..-mondta mikor már kicsit megnyugodott

*Hope szemszöge*

Igazából rohadtul kivagyok bukva..
Minden nap dolgoztam ,hogy tudjunk enni és próbáltam fegyelmezni a hugomat...
Minden az én nyakamba zuhant és játszottam a jó nővér szerepét..átöleltem Jade-et és megpuszitam.
Csengettek..
Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.
-Sziasztok lányok.. a Gyámhivatalból jöttem..-köszönt a magas kövér nő,olyan volt mint egy szumós..
-Jó napot..már vártuk önt, jöjjön beljebb-mondtam udvariasan
A nő helyet foglalt a lépcsőn mivel máshol nem tudott leülni.
-Szerintem térjünk a lényegre -mondta komolyan.
-Rendben-rögtön rá vágtam a választ...Jade meg se szólalt csak hallgatózott..
-Mivel nem szeretnénk,hogy idegen emberekhez kerüljetek ezért felkerestük az egyik rokonotokat...az unokatestvéreteket Louis William Tomlinson-t..-amint ezt kimondta kicsit jobban éreztem magam .. Louit már nagyon rég óta láttam, olyan 6-7 éves lehettem .. de most nagyon elfoglalt ugyanis a One Direction-ba játszik...
-És??- kérdezte Jade kíváncsian.
-Azt mondta ,hogy..........Lakhattok nála- mondta a nő egy óriási mosollyal az arcán..
-De ő Londonban lakik-mondtam letörve- miből repülünk el odáig ?? New York messze van Londontól!
-Ő fizeti a jegyeket, nekem csak annyi a dolgom, hogy elkísérjelek titeket a reptérre és megvárom míg biztosan felszálltok a gépre...
-Louis ott fog várni titeket-mondta a nő- A reptéren - egészítette ki magát a nő.
- És mikor kell mennünk ??- kérdezte Jade.
-Indulnunk kellene...pontosan most..-mondta a nő majd felpattant a lépcsőről.
- De...öhmm-mondtam gubanccal a torkomban.
-Semmi de!! összepakoltatok mindent amint látom.. szóval indulás!-mondta a nő.
Elég érdekesen éreztem magam.
Mi van ha Lou csak udvariasságból mondta ,hogy lakhatunk nála?Szerintem Terhek lennénk ,de jobb minta valami borzasztó helyre kerülnénk.

*Jade  szemszöge*

A reptéren voltunk már indultunk a géphez, amikor a nő mondott valamit.
-Lányok! Őszinte részvétem! Biztos büszkék lennének rátok a szüleitek..örülök, hogy megismerhettelek titeket!
-Köszönünk mindent! -mondtam könnyes szemmel.. -elnézést mi is a neve?
-Jenifer..Jenifer Wonder..-mondta mosolyogva.-és itt van ez, bennem bízhattok lányok...számíthattok rám!-mondta majd átadta a telefonszámát, egy cetlin..
-Mindent köszönünk még egyszer! Viszlát Jenifer!
-Helló lányok, minden jót!- mondta majd megfordult és elment..
Jólesett amint mondott ..igazából már várom ,hogy elmehessünk innen..itt akarok hagyni minden emléket és új életet akarok kezdeni!
Hope kicsit nehezebben viseli ,de majd túl lesz rajta..elég a síránkozásból előttünk az élet..!
Felszálltunk a gépre.. zenét hallgattunk és beszélgettünk.

Gyorsan eltelt az idő már 4 órája a gépen vagyunk..mindjárt ott leszünk..
-Értesítjük kedves utasainkat, hogy hamarosan leszállunk, kérjük kapcsolják be az öveiket..köszönjük..
Kis idő múlva éreztem, hogy megugrik a gép..
Földet értünk.